 | Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus Válás a családban, 1. rész |
Vajon miből lehet észrevenni, ha egy párkapcsolat megromlik? Mi az, ami a párok életében egyre kevésbé fordul elő ilyenkor?
Kézenfekvő válasznak tűnhet, hogy a házasélet válik egyre ritkábbá, vagy a gyengéd érintések intenzitása csökken, esetleg kevesebb közös programot szerveznek. Valamennyi igaz lehet persze, pszichológiai vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy amit egy romló párkapcsolat leginkább nélkülöz, az a közös nevetés!
Ha ez igaz, akkor gondoljunk bele, milyen légkör veszi körül a gyermeket abban a családban, ahol a szülők nem nevetnek együtt? Hiányzik a hangos kacaj, az anya és az apa egymásnak szánt apró poénjai, az élcelődések, a szarkazmus, a feszült helyzetek humorral történő feloldása.
Ha a szülők képesek gyakran és önfeledten együtt nevetni, akkor ezzel többféle dolgot is kifejeznek egymás felé, és ezáltal a gyermekük felé is:
- Nekünk közös a nyelvünk, képesek vagyunk ugyanazt humorosnak találni, tehát értjük egymást, összetartozunk.
- Szabad utat nyilvánítani az érzelmeinknek - biztonságos közegben vagyunk.
- Megerősítjük a másikat abban, hogy élvezzük a társaságát, értékeljük a poénjait, esetleg akkor is, ha magunkban nem találjuk olyan viccesnek
- Egyszerűen jó a másik közelében lenni, önkéntelenül is mosolygunk, ha ránk néz, megérint bennünket.
Ha az elhidegülés és a feszültség túl nagy mértékű a felek között, akkor a nevetés észrevétlenül elillan az életükből, helyette a tárgyszerű, rideg kommunikáció lép életbe, vagyis „Vettél kenyeret?...".
Ilyenkor a szülő általában nyugodt afelől, hogy a gyermek nem érzékel semmit kettejük megromlott viszonyáról, hiszen folynak a hétköznapok a maguk medrében, egy hangos szó sem hagyja el a szájukat, anya is, apa is a legnagyobb szeretettel fordul felé.
A kérdés az, hogy meddig szabad fenntartani ezt az állapotot? Mikor ismerjük be magunknak is, hogy valami nem stimmel? Ez főként akkor nehéz, ha a szülők nem egyforma mértékben elégedetlenek a kapcsolattal. Ha az egyik fél esetleg észre sem veszi, hogy a másik fél kimondottan elégedetlen vagy szenved. Gyakori, hogy a házastársak egyazon kapcsolatról teljesen különbözőképpen vélekednek, más érzelmeket élnek meg, mintha nem is ugyanabban a térben és időben mozognának.
Sokat segít, ha az egyik fél már legalább eljutott a felismerés szintjéig. Sokszor nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi miért nem jó, hol csúszott el, mi volt az a pont, ahol végleg betelt a pohár. Ne feledjük, egy párkapcsolatban mindent ketten hoznak létre, a kellemes és a kellemetlen oldalát egyaránt.
Ha valaki úgy érzi, hogy elvesztette komfortérzetét a kapcsolatában, először saját magát érdemes górcső alá vetnie. Mi bajom van, mi az, ami nekem hiányzik? Megvolt-e az a valami korábban is, vagy csak képzeltem? Milyen konkrét események, a másik milyen reakciói azok, amelyek zavarnak, kibillentenek az egyensúlyomból? Hol van az én felelősségem? Mit kellene másként tennem?
Számos kérdést érdemes még tisztázni magunkban, mielőtt konkrét szavakkal, cselekedetekkel bombáznánk a társunkat.
Nézzünk magunkra egy pillanatra a gyermekünk szemével! Milyen anyának, apának láthat ő engem? Milyen feleség és férj lehetek az ő szemében? Mit gondolhat róla, hogy érzem magam a bőrömben? Szabad-e, kell-e álarcban járnom előtte hosszú ideig?
Egy gyerek mindent jobban elvisel, mint azt, ha a szülő nem őszinte vele. Könnyebb feldolgoznia az anya vagy az apa rosszkedvét, levertségét, ha az jelzi, hogy tényleg nincs túl jó időszaka, viszont mindent megtesz azért, hogy ez megváltozzon. Fontos, hogy a saját nyelvén és az életkorához mérten megosszuk vele, hogy a felnőtteknél is előfordul, hogy nem minden az elképzeléseik szerint alakul, éppúgy joguk van elkeseredni, mint nekik.
A Válás előszobájában, amit a pszichológia pre-divorce-nak, válás előtti szakasznak hív, még könnyen visszafordítható a folyamat, főleg, ha a felek egyaránt motiváltak az újrakezdésre.
'Gyermekpszichológia' rovat további cikkei:
• Bátortalan a gyerek?
• Mi lennénk az új anya-minta?
• Határok a gyerekek és a felnőttek világa között 1. rész: Meztelenség
• Türelem - A fejlődés szeretetteljes átölelése
• Újévi szösszenet: az Ünnepek levezetése
• A dackorszak helye a gyermek és a szülő életében
• Az óvodáskorú gyermek mágikus gondolkodásáról - Bábok és a mese
• A kisgyermek és az alvás
• Veszteség feldolgozás óvodás korban - költözés, válás
• A gyermeki gyász - 2. rész
• A gyermeki gyász - 1. rész
• Veszteségek feldolgozási lehetősége kineziológiával
• Hogy a családi nyaralás valóban élmény legyen...
• Tűzoltó leszek, s katona - a szerepjátékokról
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 1. rész
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 2. rész
• Szükséges-e a verseny gyermekeinknek?
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 2. rész
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 1. rész
• Az érintés
• Bábozni jó! 2. rész
• Bábozni jó! 1. rész
• Válás a családban 3. rész "Elvált szülők gyereke vagyok"
• Válás 2.rész- Hogyan kezeljük a gyereket, ha már ténykérdés a válás?
• Válás a családban, 1. rész
• Testvérféltékenység? - "Anyu! Én mikor leszek olyan, mint Barnus?"
• A csendben születő hang - avagy a belső hang kialakulása
• Nézze vagy ne nézze? - A televíziózásról
• A kisgyermek és a televizió
• Ünnep - az ajándékba kapott idő
• A mozgás öröme a kezdetektől...
• Levél a Szülőknek az iskolaérettség kapcsán
• Délutáni pihenő - óvodáskorban
• Mese, egyidejűség, az idő dinamikája a gyermek világában
• A család (szeretet-szolgálat)
• Egymásra hangolódást, beszoktatás helyett!
• A gyermek biztonságos terei
• Tündérvilág
• Játszóvá válni, játszótársnak lenni, játszani...
• Az érintés fejlődésre gyakorolt hatásának kísérlete
Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek!
|
Megosztás |  |
LurkóVilág hírlevél feliratkozás »
Csatlakozz: Facebook/LurkoVilag »
Csatlakozz: IWIW LurkóVilág klub »
