 | Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 2. rész |
Sorozatunk 2. részében további csapdahelyzeteket mutatunk be. A mai kor információ- és programdömpingből nehéz kiválasztani a nekünk legmegfelelőbbet, de mindenki próbáljon a saját igényei, anyagi lehetőségei és aktuális élethelyzete mentén válogatni.
A programok tárháza
Képzeljük el, hogy 30-50 évvel ezelőtt egy gyerek számára mennyi, és milyen jellegű szabadidős tevékenységek álltak rendelkezésre! Gyanítom, hogy egy óvodáskorú gyerek esetleg a játszóteret ismerte, a játszóházat biztos nem, leginkább azonban a saját vagy a nagymama kertjét, vagy esetleg a közeli parkokat tartotta számon. Szó sem volt csodapalotákról, ezerféle kiállításról, színházak, gyerekfilmek is jóval kevesebb számban voltak. Kifejezetten gyerekeknek szóló szabadidős programok, koncertek, ugráló várak, kézműves programok is ritkábban, vagy legalábbis inkább jeles ünnepekhez kötődően fordultak elő.
Ma viszont egy átlagos hétvégén, főleg a nagyobb városokban rengeteg lehetőség van arra, hogy a gyereket színvonalas programokra vigyük. Mitől csapdahelyzet ez minden előnyével együtt?
- Biztos, hogy elegendő programot terveztem a hétvégére?
- Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb?
- Mi van, ha egyszerűen nem megyek sehova a gyerekkel, hanem otthon töltjük el az időt? Akkor is elég jó szülő vagyok?
- Megengedhetjük most ezt magunknak anyagilag?
- Mennyi mindenről lemarad a gyerekem, ha nem vagyok elég naprakész!
Ezek a kérdések nem is feltétlenül tudatosan dolgoznak bennünk, de akkor is frusztrációt okozhatnak. Amikor régen csak két alternatíva közül választhattunk, hogy lemenjünk-e a játszótérre vagy ne, esetleg elutazzunk-e a vidéki nagyszülőkhöz, sokkal kisebb nyomásnak voltunk kitéve.
Amikor hétfő reggel az egyik gyerek azt meséli az öltözőben, hogy szombaton a Tropicáriumban volt, majd a MÜPA-ban egy koncerten, aztán egy pazar cukrászdában zárta a napot, akkor önkéntelenül is felébredhet bennünk a kérdés, hogy elég élményt, ingert, ismeretet, érzelmet nyújtunk-e a gyerekünk számára. Hiszen mindig van még száz és száz alternatíva, amellyel eddig nem éltünk.
Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy ne használjuk ki a korunk adta lehetőségeket, és ezek ne volnának hasznosak egy gyereknek. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a megnövekedett programok tárházából mindenkinek célszerű a saját igényei, anyagi lehetőségei, aktuális élethelyzete mentén válogatni. Azt tartsuk szem előtt, hogy az adott hétvégén, hosszú hétvégén vagy szünidőben a mi családunk komfortérzetét mi szolgálja a legjobban! Ha egy eseménydús, kimozdulós, sportos vagy kulturális hétvége, akkor mindenképp ehhez igazítsuk terveinket, és ennek rendeljük alá teendőinket. Ha éppen egy tengős-lengős, bevásárlós, otthon lődörgős hétvége van napirenden, akkor semmi esetre se érezzünk bűntudatot, amiért szegény gyereket megfosztottuk a város összes koncertjétől és bábszínházától!
Kinek az igényéhez alkalmazkodom valójában?
Minden szülőnek fontos tisztázni, hogy az adott program, cél vagy terv, amit kitűzött a gyerekkel való együttlét során, kinek az érdekeit szolgálja elsősorban.
Ha azt gondolom, hogy a gyerek nélkül töltött pár nap ad annyit a párommal való kapcsolatomnak, a jó közérzetemnek, hogy ezután megújulva találkozunk újra, akkor ha van rá mód, érdemes bizonyos időt a gyerek nélkül tölteni. Hogy ki, hány napig érzi magát komfortosan a gyerek nélkül, mindenkinél nagyon egyéni. Természetesen a kicsi igényei is határt szabnak ennek, de elsősorban az a meghatározó, amit a szülő érez ezzel kapcsolatban. Ha a szülő az első sírás után ugrik, és mentőakciót szervez, a gyerek felé saját bizonytalanságát is tükrözi. Ezzel azt kommunikálja indirekt módon, hogy nem bízik maradéktalanul azokban a személyekben, akik rá vigyáznak, tudattalanul nem hisz benne, hogy ők is képesek a szükségleteit elfogadható módon kielégíteni.
A gyerekkel eltöltött minőségi idő nem kizárólag abban nyilvánul meg, hogy én vagyok az a személy, akivel kommunikál, játszik az adott helyzetben, hanem olyan élethelyzetek is hozzá tartoznak, ahol a katarzist a gyerek az én jelenlétemben éli át. Ez lehet egy színházi előadás, egy babazsúr, egy sportesemény, bármi. Nem kell feltétlenül aktívan részt vennem az élménygenerálásban, a lényeg az, hogy együtt éljük át, csak a miénk, ha bármikor szóba kerül, mindketten ugyanarra gondolunk.
Ezért, ha nekem szülőként fontos valami, és ebbe bevonom a gyereket is, az én hangulatom, áhitatom, a lelkesedésem ugyanúgy pozitív lenyomatot hagy benne. Összességében fontos tehát, hogy a gyerek érdekeit, kívánságait szem előtt tartsuk az együttlétek folyamán, de a saját igényeim, vágyaim ugyanígy szerepelhetnek olykor-olykor első helyen. Nem kell tehát, hogy minden egyes programválasztásunkat a gyerek igényei diktálják. Ő is akkor ismerhet meg engem igazán, ha tudja, hogy mi a fontos számomra, milyen dolgok jelentenek nekem örömet, és ebbe a saját értelmi, érzelmi szintjén be is vonom.
A gyerek vagy a szülő igényei a fontosabbak? Egészséges egyensúlyt célszerű találni, ami az egyik legnagyobb kihívás a gyereknevelés során. A trendek szolgálhatnak példával, jelenthetnek alternatívákat, de olykor tudni kell nemet mondani is rájuk.
Azt javaslom, hogy mindenki idézzen fel az elmúlt fél évből öt olyan pillanatot, amikor igazán feloldódott a gyermeke társaságában, és ez legyen a kiindulópont a további tervek szövéséhez!
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-04-06|
Ismerd meg emésztésed és nézd meg lurkódét is, rendben van-e!
Egyszerűen, otthon elvégezhető kukoricateszt, hogy megismerd szervezeted tranzitidejét... » |
'Gyermekpszichológia' rovat további cikkei:
• Szorongó gyermek, szorongató nagyvilág
• Bátortalan a gyerek?
• Mi lennénk az új anya-minta?
• Határok a gyerekek és a felnőttek világa között 1. rész: Meztelenség
• Türelem - A fejlődés szeretetteljes átölelése
• Újévi szösszenet: az Ünnepek levezetése
• A dackorszak helye a gyermek és a szülő életében
• Az óvodáskorú gyermek mágikus gondolkodásáról - Bábok és a mese
• A kisgyermek és az alvás
• Veszteség feldolgozás óvodás korban - költözés, válás
• A gyermeki gyász - 1. rész
• A gyermeki gyász - 2. rész
• Veszteségek feldolgozási lehetősége kineziológiával
• Hogy a családi nyaralás valóban élmény legyen...
• Tűzoltó leszek, s katona - a szerepjátékokról
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 1. rész
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 2. rész
• Szükséges-e a verseny gyermekeinknek?
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 2. rész
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 1. rész
• Az érintés
• Bábozni jó! 2. rész
• Bábozni jó! 1. rész
• Válás a családban 3. rész "Elvált szülők gyereke vagyok"
• Válás 2.rész- Hogyan kezeljük a gyereket, ha már ténykérdés a válás?
• Válás a családban, 1. rész
• Testvérféltékenység? - "Anyu! Én mikor leszek olyan, mint Barnus?"
• A csendben születő hang - avagy a belső hang kialakulása
• Nézze vagy ne nézze? - A televíziózásról
• A kisgyermek és a televizió
• Ünnep - az ajándékba kapott idő
• A mozgás öröme a kezdetektől...
• Levél a Szülőknek az iskolaérettség kapcsán
• Délutáni pihenő - óvodáskorban
• Mese, egyidejűség, az idő dinamikája a gyermek világában
• A család (szeretet-szolgálat)
• Egymásra hangolódást, beszoktatás helyett!
• A gyermek biztonságos terei
• Tündérvilág
• Játszóvá válni, játszótársnak lenni, játszani...
• Az érintés fejlődésre gyakorolt hatásának kísérlete
Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek!
|
Megosztás |  |
LurkóVilág hírlevél feliratkozás »
Csatlakozz: Facebook/LurkoVilag »
Csatlakozz: IWIW LurkóVilág klub »
