Tóth Katalin, vállalkozó Vállalkozóként két gyermekkel

A pályafutásom az álmaimban sem alakulhatott volna jobban. Mindössze két év alatt már brand manager lettem, s egy 15 termékből álló új termékcsalád bevezetésén dolgozhattam, saját asszisztenssel, autóval, jó fizetéssel. A férjem a saját cégét vezette, főleg csak esténként láttuk egymást. Napközben a város tabu volt a számunkra, csak éjjel éltünk.

Aztán ahogy teltek az évek, úgy kezdett sok lenni ez az egész. Láttam, ahogy elmúlnak 30-40 évesek a lányok és még a család sehol. Tudatosan nem akartam ezt a pályát követni. Újragondoltam mindent, és rájöttem:én fiatal anyuka szeretnék lenni, nem topmenedzser. Egy évig fűztem a párom, amíg végre ő is azt mondta: Jól van, jöjjön az a gyerek!

Hanga megszületése teljesen felborította addigi maximalista életemet. Ő nem úgy működött, mint egy jól megtervezett projekt, ahol ha kell, este egy kicsit tovább dolgozok, aztán szépen alakul minden. Nem, ő nem úgy viselkedett, ahogyan én akartam, neki saját akarata volt, és nekem az ő igényeit, vágyait kellett lesnem, figyelnem minden pillanatban. Hamar beletanultam ebbe az új és édes szerepbe is.

Mindenképpen 2 gyereket szerettünk volna, de hogy kicsi vagy nagy korkülönbség legyen, nem igazán tudtuk eldönteni. Végül a kis korkülönbség mellett foglaltunk állást, hogy a két gyerek együtt nőjön fel, minél jobb barátok legyenek. Olyan gyakorlati helyzeteket képzeltem el, hogy ha családi programra megyünk, vagy moziba, akkor ne az legyen, hogy az egyik még kicsi ehhez, így neki más programot kell nézni. Két év és két hónap korkülönbséggel megszületett a fiunk.

A GYES alatt otthonról dolgoztam, a férjem bútortervező és kivitelező cégénél vittem a marketinges feladatokat. A véremben van, hogy egyszerre ezer dologgal foglalkozzak és mindezt persze teljes gőzzel. A munka mellett tökéletes anya is szerettem volna lenni, szóval gőzerővel hordtam a gyerekeket a fellelhető összes babás mamás foglalkozásra. Jártunk bébiúszni, Ringatóra, baba-mama klubba, sőt még a társasházba, ahol lakunk, szerveztünk saját kismama találkozókat is, heti rendszerességgel. A sport és a kreatív tevékenység nekem mindig is a mindennapjaim része volt. A GYES alatt lovagoltam, tornázni jártam és megtanultam varrni egy helyi kis varrótanfolyam keretében.

Imádtam ezt az időszakot. Az életem így volt teljes és én akartam, hogy legyen benne munka, hobbi, kikapcsolódás és persze a gyerekek, akik miatt az élet minden pillanata értelmet nyert végre. A gyerekek megtanítottak értékelni a pillanatot, tudok örülni, ha csak félig jó valami, rájöttem, hogy már nem én irányítok mindent, hanem ők, akiért felelős vagyok, akiknek én mutatok példát és én vagyok a minden.

Pörögtek a hónapok, és amikor Soma két éves lett, kaptam egy lehetőséget, hogy a volt munkahelyemre visszamenjek dolgozni. Hat órában kezdtem, de igen nehéz volt a visszaintegrálódás. Új volt a csapat is, a munkában szinte mindent újra kellett tanulnom, hiába dolgozgattam itthonról, a benti munka teljesen más. Próbáltam beilleszkedni, de nehezen ment az elején. Tudtam, hogy 6 óránál egyszerűen képtelen leszek többet vállalni, mert a férjem a saját cégében sokkal többet kell, hogy dolgozzon, mint egy 8 órás munkahelyen. Rám már nem várt a 6 órás munkakörben sem előléptetés, sem kihívás, csak a munka és a munka.

Ekkor erősödött meg bennem a vágy, hogy a már több éve dédelgetett álmomat végre megvalósítsam: egy saját vállalkozást. Elkezdtem teljes erővel dolgozni, hogy formába öltsem az ötleteimet, az elképzelésemet. Konkrét tervekkel álltam a férjem elé, hogy kitaláltam a KATTUSKÁT, amely egyedi tervezésű gyerekszoba bútorok, gyerekjátékok és az ezekhez tartozó kiegészítők tárháza. A férjem a kezdetektől fogva támogatott. Éjszakákon át terveztük a játékokat, és az ő bútortervezői tapasztalatával csodás mérnöki rajzok születtek, a faipari műhelyében pedig formát öltöttek az első játékok.

A márka első debütálása a 2012-es Lakástrend kiállításon volt. Itt a made in hungary szekcióban, ahol a magyar fiatal tervezők mutatkozhattak be, kaptam egy lehetőséget a gyerekmárkám első két játékát bemutatni. A KATTUSKA Kastélyt és Hajót mind a szakma, mind a látogatók nagyon pozitívan fogadták. Ekkorra már több hónap feszített munka állt mögöttünk. Nappal a céges munkahely, délután a gyerekek, akármilyen fáradt is voltam még ezek után jött éjjel a KATTUSKA.

Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hogy egy biztos állást hagyjak ott egy bizonytalan vállalkozói létért, de a kettő együtt nem ment. A gyerekek miatt végül úgy döntöttem, hogy most kell megpróbálnom. Igen, a gyerekek azok, akikre ha soha sincs időd, elkezdenek hozzászokni, aztán észre se veszed, de már felnőttek és Te alig játszottál velük, igen a gyerekek miatt hagytam ott az állásomat és valósítom meg most az álmomat, mert ők látják, hogy az anyjuk mitől boldog és mitől szenved egy életen át. Igen, ők azok, akik minden pillanatban ennyi munka és nehéz döntés között mindig utat mutattak nekem. Tudom, hogy ők a vállalkozásom legnagyobb értékei, és amit nekik tanítok, azt tőlük tanultam meg.

Megosztás