 | Szalainé Rózsa Erika, örökbefogadó szülő Tévhitek és tények az örökbefogadásról - 2. rész |
Az örökbefogadás témája kimeríthetetlen. Hallottam már olyan megjegyzést ismerőstől, hogy „ti sem fogadtatok volna örökbe, ha születik saját gyereketek". Tévedés, válaszoltam erre, mert nekünk - és ezt a férjem nevében is bátran mondhatom - mindkét örökbefogadott gyerekünk SAJÁT.
Ők nem afféle pótlékok számunkra, nem valamiféle űrt hivatottak betölteni nálunk, mi teljesen a sajátunknak érezzük őket! Az efféle megjegyzések pedig csak azt bizonyítják számomra, hogy néhányan összekeverik a célt az eszközzel, az odavezető utat a végcéllal, a tyúkot a tojással. A férjem és én gyereket akartunk, ráadásul kettőt, és ez az aprócska tény ma már teljesen mellékes a számunkra, hogy nem szültem. Mi az örökbefogadás útját választottuk, nekünk így teljesültek az álmaink!
„Jobb annak a gyereknek, ha meg sem tudja, hogy örökbe fogadták. Kár felbolygatni a lelkét, ha ő már szerető családra talált!" Ez egyáltalán nem így van! Titkokra, elhallgatásra, még nyersebben fogalmaznék: hazugságra nem épülhet semmilyen tartós, mély emberi kapcsolat, család pedig főleg nem! Nekünk az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon nyomatékosan azt tanácsolták a szakemberek, ne titkoljuk el gyermekünk elől a tényt, hogy örökbe fogadtuk őt! Ez az ő élettörténetéhez szorosan hozzátartozik.
Hasznos tanácsokat is kaptunk, hogyan mondjuk el ezt a gyereknek. A gyerekek olykor sokkal toleránsabbak, nyitottabbak, és rugalmasabbak tudnak lenni, mint egynémely felnőtt, tisztelet a kivételnek! Ha őszinték vagyunk a gyerekeinkhez, valamint az életkorukhoz, és az ő kis kérdéseikhez szabjuk empatikus válaszainkat, akkor az örökbefogadottság ténye a gyereknek nem lehet romboló trauma. Ő ezzel a tudattal nő majd fel, amit természetesen, a maga helyén kell kezelnie az egész családnak. Főleg vidéken (faluban, kisvárosban) nagy az esély arra, hogy a titok nem marad sokáig titok... Igazi trauma akkor éri a gyereket, ha valaki mástól (szomszédtól, család barátjától, óvodában, iskolában) tudja meg, mintegy véletlenül, hogy őt örökbe fogadták a szülei. Ez tényleg sokként hathat rá.
Kisfiam nevelőszülei meséltek el egy olyan esetet, amikor a már felnőtt, örökbefogadott fiú egy véletlen elszólásból, egy ismerőstől tudta meg, hogy őt egész kisgyerekként örökbe fogadták a szülei. Sokkolta ez a hír, csalódott titkolózó szüleiben, akikkel egyébként addig szeretetteli és - ő úgy hitte - őszinte kapcsolatban voltak. Bizalma olyan súlyosan megrendült bennük, hogy ez az egyébként már családos fiú hátat fordított nekik. Feleségével és gyerekeivel egy messzi településre költözött, örökbefogadó szüleivel minden kapcsolatot megszakított.
„Az örökbefogadók az államtól külön juttatásokat és emelt családi pótlékot kapnak." Ez a tévhit összekeveri a nevelőszülői státuszt az örökbefogadó szülő helyzetével, a nevelésbe adott gyermek helyzetét az örökbefogadott gyermek státuszával. A hivatásos nevelőszülő valóban kap a nevelt (nem örökbefogadott) gyermekek után állami juttatást, ill. jár az általa nevelt gyermekekre a családi pótlék is, mivel a nevelőszülőnek az a munkája, hogy a nevelésbe adott gyermekek testi (és hozzátenném lelki-szellemi) jólétéről gondoskodjék. Az örökbefogadó szülők viszont csak azokat a juttatásokat kapják, amelyek nekik egyébként is járnak örökbefogadott gyermekük után. Ez nem több és nem kevesebb, mint egyébként a vérszerinti gyermekek esetében. Emelt családi pótlék a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek után jár.
„Más gyerekét felnevelni?! Ehhez nagy bátorság kell! Elvégre nem mindegy, honnan származik! És ki tudja, milyen géneket, miféle hajlamokat, tulajdonságokat vagy öröklődő betegségeket hordozhat?!" A rasszizmus, mint olyan, sajnos valós probléma és időnként beszivárog az örökbefogadás kérdéskörébe is. Azt gondolom, vannak nagyon jó példák, de van jó néhány szomorú tapasztalat is. Ez utóbbi egy nem toleráns környezet (lehet ez család vagy szűkebb-tágabb környezet) reakcióinak „köszönhetően". Az örökbefogadók egy kisebb része kifejezetten szeretne más származású gyermeket. Más részük semleges, nincs semmilyen kikötésük az etnikai hovatartozást illetően.
Majd egy sikerrel lezárult örökbefogadási procedúra végén előfordul, hogy kénytelenek szembesülni környezetük értetlenkedő, barátságtalan, rosszabb esetben ellenséges megnyilvánulásaival. Viszont én most nem igazán ebből az aspektusból közelíteném meg ezt a fajta, kifejezetten romboló hatású előítéletet. Annyira szerteágazó a rasszizmus problémaköre, és annyi cikk, állásfoglalás, komoly tanulmány jelent már meg erről, úgy általában, hogy úgy érzem, ez szétfeszítené ennek a cikknek a kereteit.
Először beszéljünk a betegség kérdéséről! Az örökbefogadók jelentős többsége egészséges gyermeket szeretne (ezt a kérelmükben is feltüntetik), de ez a természetes és érthető vágy jelen van a gyermekáldás elé néző vérszerinti családokban is. Vannak azonban olyan örökbefogadók is, akik elfogadnának olyan gyereket, akinek enyhébb, jól kezelhető egészségügyi problémája van. Jóval ritkábbak azok, akik pl. Down-kóros gyereket szeretnének örökbe fogadni, de ilyenek is előfordulnak. Tény, hogy az örökbefogadott gyerekek túlnyomó többsége főleg titkolt, gondozatlan terhességből jön a világra. Az anya dohányozhat a terhesség alatt, de más, veszélyesebb függőségek is előfordulhatnak. Így sajnos hatványozottabb az esély arra, hogy a születendő gyermek nem lesz egészséges.
Vannak olyan egészségügyi gondok, amelyek a szülés után nem derülnek ki azonnal, csak jóval később, hetek, hónapok múltán. A szülés során is felléphetnek komplikációk. Amikor a TEGYESZ kiértesíti az örökbefogadó szülőket, hogy lenne számukra egy örökbe adható gyermek, az örökbefogadók, ha pozitív választ adnak első körben, akkor megkapják a TEGYESZ munkatársától a gyermek egészségi állapotára, születésének körülményeire vonatkozó információkat, betekintést nyerhetnek az orvosi papírokba, a kórházi zárójelentésbe. Bár a TEGYESZ-nél törekednek erre, de a tájékoztatás a gyerekről nem lehet mindig, minden részletre kiterjedő és teljes körű.
Titkos örökbefogadásnál nem ismert a vérszerinti szülők és felmenők öröklődő hajlama bizonyos betegségekre, úgymond a családi egészségügyi „történet". A titkos örökbefogadásnál, amikor az örökbefogadó szülők és a vérszerinti anya nem ismerik egymást, a TEGYESZ munkatársa ad felvilágosítást azokban a kérdésekben, amelyek a gyermekkel kapcsolatban az örökbefogadókban felmerülnek. Az örökbefogadók kérdezhetnek, és a válaszok birtokában, valamint a gyermekkel való találkozás után dönthetnek arról, hogy örökbe szeretnék-e fogadni a gyermeket.
Minden örökbefogadó maga dönti el, milyen kisebb-nagyobb betegségeket tudna esetleg elfogadni, hiszen ez nem pusztán hiúsági vagy kényelmi kérdés, hanem anyagi, időbeni, munkahelyi és még sok más egyéb vonzata is van. Egy sérült, beteg gyerek ellátása külön feladatokat ró a szülőkre. (Speciális gyógyszereket és orvosi ellátást igényelhet, műtétre is szüksége lehet, fejlesztésre kell vinni rendszeresen, és ha mindez helyben nem megoldható, úgy távolabbi városba vagy a fővárosba kell hordani.)
De hangsúlyozom, hogy végül az örökbefogadó szülők döntenek, szeretnék-e a gyereket a családjukba vagy sem. Van választási lehetőségük. A gyermeknek viszont nincs, ő az, aki kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Ezért fontos, hogy az örökbefogadók jól átgondolják döntésüket, és ha úgy érzik, nem tudják őt vállalni, akkor merjenek nemet mondani a nekik felajánlott gyermekre. Ez becsületesebb megoldás elsősorban a gyermekkel, de végső soron önmagukkal szemben is.
Ami a hajlamokat, tulajdonságokat, öröklődő betegségeket illeti, csak „halkan" kérdezem, mert senki érzékenységét nem szeretném megbántani: egy vérszerinti utód csakis előnyös és jó tulajdonságokat és tökéletes egészséget örököl felmenőitől? Bár így lenne! És később sem érheti sem betegség, sem baleset? Van minderre garancia? Sajnos nincs, mindannyian csak remélhetjük a legjobbakat! Az anyák ősidőktől azért fohászkodnak, hogy gyermekeiket kerülje el mindenféle baj, betegség. Egy leszármazott, egy valaha élt őstől, rokontól is örökölhet olyan jellemvonásokat, hajlamokat, amelyekre a család álmában sem gondolt volna, és ahogy a gyermek cseperedik, a családtagok egyre több (és nem mindig kellemes) meglepetéssel szembesülhetnek. Ez igen hálás regény- és filmtéma volt mindig is.
Való igaz, tisztán evolúciós okokból nem kívánja senki más gyermekét felnevelni. Viszont Dr. Szendi Gábor szerint ez alól az örökbefogadók a kivételek. „A nő felemelkedése és tündöklése" című igen izgalmas, az evolúciós pszichológia kérdéseit feszegető könyvében arról ír, hogy az evolúció itt kétarcú: létezik az önző és az altruista gén. Az emberiség genetikailag nagyon homogén. Ha egy hozzánk hasonló embert kiválasztunk, nagy a valószínűsége annak, hogy génrokonok leszünk. Ha olyan gyerekre esik az örökbefogadó szülők választása, aki valamelyikükre hasonlít, akkor valószínű, hogy ő genetikailag is hasonlítani fog a lehetséges vérszerinti gyerekre.
Néhány éve egy amerikai játékfilmet láttam a tévében, éppen túl voltunk az első örökbefogadásunkon. Kislányom akkor még csak pár hónapos volt. A film nagyon ügyesen és hatásosan zsonglőrködött azokkal a sztereotípiákkal, amelyek az örökbefogadáshoz úgy általában fűződnek Szerepelt benne a szegény sorsú, kiszolgáltatott, fiatal anya és tündéri csecsemője, a gonosz, pénzéhes gyermekkereskedő, a középkorú, gazdag, gyermektelen, de szimpatikus amerikai házaspár, akik örökbefogadásra vártak, jogászok serege, Gyámügy, rendőrség, autósüldözés, tűzpárbaj, egyszóval minden, ami kell, amerikai módra! Az örökbefogadó anya testével védte meg a kislányt a golyózáporban, és a film végén a jók elnyerték méltó jutalmukat, a gonoszok pedig jól megérdemelt büntetésüket.
Részletekre már nem igazán emlékszem, de két dolog megmaradt a filmből. A gyerek és szülőanyja magyarok voltak, a kislányt Gittának hívták. Ugyanúgy, mint a TEGYESZ-nél mi örökbefogadási tanácsadónkat, akire az örökbefogadási ügyünk során mindig mindenben számíthattunk, és akit őszintén megkedveltünk a férjemmel. A másik pedig egy mondat volt a filmből. Hogy ki mondta, arra sem emlékszem, de így szólt: „Életet adni a természet ajándéka, az örökbefogadás Istené." Ezt azóta sem felejtettem el. Nagyon sokszor eszembe jut, ha a gyerekeimre nézek.
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-07-12
|
Ismerd meg emésztésed és nézd meg lurkódét is, rendben van-e!
Egyszerűen, otthon elvégezhető kukoricateszt, hogy megismerd szervezeted tranzitidejét... » |
'Szülő is vagyok' rovat további cikkei:
• Osszuk meg érzelmeinket!
• Ez a nyár is milyen gyorsan elszaladt...
• Tévhitek és tények az örökbefogadásról - 1. rész
• Tévhitek és tények az örökbefogadásról - 2. rész
• Otthon a gyermekeim társaságában, ameddig csak lehet
• Vállalkozóként két gyermekkel
• Gyermekgondozási segély (gyes)
• Családi pótlék
• Terhességi gyermekágyi segély
• Gyermekgondozási díj (gyed)
• Gyermekápolási táppénz
• Az anyasági támogatás
Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek!
|
Megosztás |  |
LurkóVilág hírlevél feliratkozás »
Csatlakozz: Facebook/LurkoVilag »
Csatlakozz: IWIW LurkóVilág klub »
