 | Frányó Zsófia, természetgyógyász. kineziológus, pedagógus Veszteségek feldolgozási lehetősége kineziológiával |
Tomi anyukája kineziológushoz viszi kisfiát. Reméli, hogy ez a szelíd gyógymód segíthet 6 éves gyermekén, akinek néhány hete aggasztó tünetei vannak: nagyon fél az egyedülléttől, ragaszkodik édesanyja folyamatos jelenlétéhez. Korábbi kedves barátai látszólag nem érdeklik, az óvodában sem marad szívesen és nagyon megrémítik olyan hétköznapi dolgok, mint az esős idő.
A tünetek mellett mesél kisfia életének korábbi eseményeiről, egy csúnya orraesésről totyogós korában, majd nagy nehezen beszélni kezd a családról is: egyedül neveli két gyermekét, édesapjuk két évvel korábban szívroham áldozata lett. Láthatólag vonakodva beszél a témáról Tomi előtt, vagy talán saját érzelmeit leplezi.
A kicsi nem szeretné, hogy anyukája kimenjen, de beleegyezik a közös munkába. Míg rajzot készít a családjáról, felmerül a kérdés, hogy hol van az apukája. Azt mondja, nem tudja. Kérésre őt is lerajzolja egy külön lapra, és közben szabadon mesél róla, mire emlékszik, milyen volt, miket csináltak együtt...
A kineziológiai munka a jelenben kezdődik, teszteléssel derül ki, milyen módszerek oldanák a kisfiú szorongását. Meridiánjainak kiegyensúlyozása az első feladat, néhány pont masszírozása, és egy egyszerű színbalansz segít, melynek során csukott szemmel elképzeli, hogy mindene piros, sárga, stb., mint a Barba-család tagjainak.
A múltban is dolgozni kell: visszanézünk az édesapa halála utáni időkre. Hallással kapcsolatos oldás szükségét jelzi az izomteszt, ezért megkérdezem: mit hallott az apukája haláláról. Miközben a fülét masszírozzuk, elmeséli, hogy nem emlékszik semmire, de tulajdonképpen szeretné tudni, hogy édesapja hova lett és miért ment el. A hallott és elfeledett szavak kiváltotta érzelem eközben oldódik.
Pár szót beszélgetünk a halálról (a család hitrendszere szerint), és Tomi megtudja, hogy bár az apukája nem lesz vele többé, biztosan jól van, és mindig szeretni fogja őt. Még egy szimbólumot is választ, amely ezt a szeretetet jeleníti meg számára; ez a szimbólum egy napocska. Erre a napocskára könnyű emlékeznie, és bármikor jó érzés rá gondolnia.
Tomi házifeladatokkal tér haza: rajzolnia kell édesapjával közös élményekről, beszélgetni a családtagjaival erről (ez persze nem csak neki segít a feldolgozásban), és naponta ismételni néhány egyszerű tornagyakorlatot.
Még négy alkalommal látogatnak el kineziológushoz, másodszorra már az anyukája nélkül is szívesen marad a kisfiú. További oldásokra kerül sor, melyeket Tomi játéknak tekint, és szívesen használ otthon is, mert segítenek félelmei eloszlatásában.
Nagyon kevés gyermek olyan szerencsés, hogy veszteségek, traumák nélkül nőjön fel, egy családtag vagy akár csak egy kedves háziállat halála, a szülők válása, egy költözés, vagy óvodaváltás mindenkit megvisel. Az, hogy a gyerekek az érzelmeiket nem mindig fogalmazzák meg, nem jelenti azt, hogy nem is érintik őket ezek az események.
A kineziológia a test, lélek és szellem harmonizálásával foglalkozik, természetes módon. Alapvető eszköze az izomtesztelés, a testnyelv egy formája, amely lehetővé teszi olyan információk feltárását is, amelyeknek tudatosan nem vagyunk birtokában, így a módszernek egyáltalán nincs korhatára, működik kisgyermekek esetében is.
Alapfeltevése, hogy szervezetünk csodálatos működése zavartalan, ha harmóniában élünk önmagunkkal és környezetünkkel. Célja ezért megtalálni azokat a problémákat, amelyek mégis gátolják a test és lélek egészséges állapotának megőrzését, és így lehetővé tenni a szervezet számára az öngyógyítást. Az egyensúly megteremtésének alapja mindig a stresszoldás, régi sérelmeink elsimítása, a máig fájó „tüskék" felkutatása, a lélek gyógyítása. Az okok feltárásával és oldásával nagyon sok betegségen, problémán lehetséges segíteni, legyenek azok lelki (döntési helyzet, veszteség, önbizalomhiány, szorongás) vagy testi tünetek (allergia, emésztési gondok, gyakori fejfájás vagy alvászavar, stb.).
Az izomteszt lehetővé teszi, hogy mindig a gyógyulni vágyó számára legmegfelelőbb úton haladjunk, a munka során sosem a kineziológus hozza a döntéseket.
A kineziológus nem gyógyító, még csak nem is egy-egy specifikus probléma szakértője, hanem egy harmonizáló eszköztár tudója és egy közvetítő, segítő kéz az öngyógyításhoz.
A siker alapja a megfelelő célmondat meghatározása, amely történetünk kis Tomijának esetében például a következő lehet: „Boldog vagyok, mert szeret az apukám!" Ez a mondat mindig a vágyott állapotot írja le, elsőre talán nehezen elfogadható, gyakran már kimondása is nehézségekbe ütközik. Mégis, ez segíti a gyógyulni vágyót leginkább.
A stressz oldásának formája a kineziológia különböző ágaiban eltérő. Többek között használjuk a hagyományos kínai orvoslás ősi elemeit, mint a meridián rendszert (energiavezetékek, melyekhez érzelmek kapcsolódnak) az akupresszúrás pontokat, és a kineziológia fiatal tudományának eszközeit, mint a korregressziót, azaz visszatérést a múltba, a jelenbeli probléma előzményeinek felkutatására (hipnózis nélkül). Ezen kívül nagyon sok egyszerű mozgásos vagy vizualizációs-energetikai technikát, melyek otthon is elvégezhetők, sőt többnyire el is végzendők, megerősítő gyakorlatként.
Kineziológushoz nem szükséges folyamatosan járni, egy-egy probléma megoldására általában néhány alkalom elegendő. Öröm azonban viszontlátni azokat, akik később, akár évek múltán, más probléma kapcsán ismét felkeresik az embert, a közös munkában bízva, abból lendületet merítve a fejlődéshez és boldog élethez.
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2011. tavaszi (V. évf. 1.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2012-08-08.
|
Ismerd meg emésztésed és nézd meg lurkódét is, rendben van-e!
Egyszerűen, otthon elvégezhető kukoricateszt, hogy megismerd szervezeted tranzitidejét... » |
'Gyermekpszichológia' rovat további cikkei:
• Szorongó gyermek, szorongató nagyvilág
• Bátortalan a gyerek?
• Mi lennénk az új anya-minta?
• Határok a gyerekek és a felnőttek világa között 1. rész: Meztelenség
• Türelem - A fejlődés szeretetteljes átölelése
• Újévi szösszenet: az Ünnepek levezetése
• A dackorszak helye a gyermek és a szülő életében
• Az óvodáskorú gyermek mágikus gondolkodásáról - Bábok és a mese
• A kisgyermek és az alvás
• Veszteség feldolgozás óvodás korban - költözés, válás
• A gyermeki gyász - 1. rész
• A gyermeki gyász - 2. rész
• Veszteségek feldolgozási lehetősége kineziológiával
• Hogy a családi nyaralás valóban élmény legyen...
• Tűzoltó leszek, s katona - a szerepjátékokról
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 1. rész
• Testvérek, az elkötelezett életkísérők 2. rész
• Szükséges-e a verseny gyermekeinknek?
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 2. rész
• Legyünk együtt a gyerekkel! De mikor, mennyit és milyen formában? 1. rész
• Az érintés
• Bábozni jó! 2. rész
• Bábozni jó! 1. rész
• Válás a családban 3. rész "Elvált szülők gyereke vagyok"
• Válás 2.rész- Hogyan kezeljük a gyereket, ha már ténykérdés a válás?
• Válás a családban, 1. rész
• Testvérféltékenység? - "Anyu! Én mikor leszek olyan, mint Barnus?"
• A csendben születő hang - avagy a belső hang kialakulása
• Nézze vagy ne nézze? - A televíziózásról
• A kisgyermek és a televizió
• Ünnep - az ajándékba kapott idő
• A mozgás öröme a kezdetektől...
• Levél a Szülőknek az iskolaérettség kapcsán
• Délutáni pihenő - óvodáskorban
• Mese, egyidejűség, az idő dinamikája a gyermek világában
• A család (szeretet-szolgálat)
• Egymásra hangolódást, beszoktatás helyett!
• A gyermek biztonságos terei
• Tündérvilág
• Játszóvá válni, játszótársnak lenni, játszani...
• Az érintés fejlődésre gyakorolt hatásának kísérlete
Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek!
|
Megosztás |  |
LurkóVilág hírlevél feliratkozás »
Csatlakozz: Facebook/LurkoVilag »
Csatlakozz: IWIW LurkóVilág klub »
