Dr. Gőbel Orsolya, pedagógiai szakpszichológus, SZPT terápia létrehozója, Varázsjáték foglalkozásaink vezetője A gyermek biztonságos terei

A családi tér jelenti a gyermekek számára a biztonságos világ határait

Az óvodás gyermekek belső világában a térnek különleges szerepe van. A gyermekek egyszerre élik meg a képzelet végtelen tereit és a fizikai tér határait, és ezekkel együtt saját én-határaikat. Saját fizikai határaikat olykor személyre sza­bottan, szűk, önmagukat erősítő térrel ve­szik körül (kuckóval, sállal, pokróccal). Szeretnek kis helyen biztonságban, védetten „lenni”. Ez az állapot visszaviszi őket abba a meleg, elfogadó állapotba, amit akár a várandósság, vagy akár a korai életszakaszban élhettek meg, és ahol újra meg újra feltöltődhetnek, hogy legyen erejük kilépni a tágabb térbe akkor, amikor a „családi világ” nyitott az ő érkezésükre.

A családi tér jelenti a gyermekek számára – optimális esetben – a biztonságos világ határait, amiken belül az elveszettség érzése nélkül léphetnek ki a maguk által teremtett szűkebb, biztonságos határok közül. A család „területkijelölő” funkciója nélkül a gyermek elveszettnek érzi magát a világban. Elveszettségében tájékozó­dási, orientációs zavarai lesznek, elveszti az irányok érzékelését, teljességgel összekuszálódik a jobb és a bal oldal, meginog a talaj. Az elég jó határokat felállító családok tagjai orientációs pontokat adnak a gyermek számára, amely abban segíti őt, hogy biztos irány-érzékelés alakuljon ki benne. A gyermek a külső térben megélt biztonságos pontokat, mint egy koordinátarendszert, önmagára is képes vonatkoztatni.

A világban való tájékozódás biztonsága

A belső – és a családi koordinátarend­szer adja meg a gyermek számára az önmagában és családjában megélt ma­gabiztosságot, rugalmas tér-kezelést, és az e teren belüli szabad mozgás lehetőségét. Csak az így begyakorolt tér-biztonság segíti a gyermekeket a családon kívüli tágabb tér birtokba vételére, amit először minden gyermek a képzeletében jár be, messzi vágy-tájakra eljutva. E képzeleti tér bemozgása és megerősödése teszi lehetővé, hogy a gyermekek egyre biztosabban lépjenek ki a családi térből a tágabb fizikai és társas tér felé. A felnőtté válás útján a gyermek, majd később a fiatal a családi tér biztos pontjait képezi le a nagyobb térben, hogy felnőttként a világban való tájékozódás biztonságát élhesse meg.

Az óvodáskorban a családi tér nagysága sok hasonlóságot mutat az óvodai tér nagyságával, ahol a biztos tájékozódási (téri és szociális orientációs) pontokkal rendelkező gyermekek gyor­san, egyszer­re önérvényesítően és együttműködően veszik birtokba a teret. Ez azt jelenti, hogy feltalálják magukat, és hatékonyan használják önmaguk örömére a felfedezett teret, és evvel együtt a térben lévőkkel jó kapcsolatot képesek kialakítani. Ez megfelel a csoportalkotás általános (szociálpszichológiai) szabályainak, mi­szerint a csoportalakulás fázisában, az un. viharzás periódusában a gyermekek (viharosan) keresik a helyüket a csoporton belül. Ezt követi az a szakasz, amelyben a kialakult és egyre dinamikusabban fejlődő kapcsolatok jelentik az önmagát és másokat is figyelembe vevő gyermekek közösségét.

Szabad mozgás - szabad játék

A csoportban önmagát megtaláló és másokkal jó kapcsolatot kialakító gyermek biztonságban érzi magát, testtar­tása magabiztossá, mozgása összerendezetté, játékában elmélyültté válik. A közösen együtt játszó gyermekek egy közös érzelmi térben találnak egymásra, a csoporton belül kialakulnak az együtt mozgások, gyakoribbá válik a szemkontaktus, a gyermekek felveszik egymás ritmusát mind fiziológiai szinten, mind a tevékenységek szintjén. A felnőtt figyelmi és bizalmi terében képesek önmagukat fegyelmezni, a játék adta lehetőségeket maximálisan kihasználni, és ebben a helyzetben máso­kat is megtartani. Ebben a térben a felnőtt olyan hátteret biztosít, ami­ben sze­re­te­tével és teljes oda­for­dulásával te­­remti meg a gyermekek szá­má­ra a szabad moz­gás, és a szabad játék le­hetőségét.